A fotózást hobbi szinten űzőm, így esetleges hibákat nézzétek el. Nem vagyok hivatásos. Ez a cikk nem arról fog szólni, hogy adott területekhez miként állítsd be a géped, hanem az alapokról ejtek szót.

El nem tudnátok képzelni mennyi cikket olvastam eleinte. Munka előtt és után bújtam a hálót, kerestem mindenféle beállítási útmutatót, hogy a készítendő képeimet a lehető legjobban és legdrámaiabban tudjam exponálni. Utána ennek köszönhetően kevesebb lesz az utómunka. Ebbe komolyabban ne menjünk bele, mivel maga a szoftveres oldal, tehát utómunka és az adott területeknél alkalmazott exponálás további cikkek tartalmát fogja alkotni.

Az általam olvasott tartalmak általában mindig csak mutató jellegűek voltak, majd a végén mindig ajánlatot kaptam egy fotós iskolára, tanfolyamra, ahol ezt részletesebben elmagyarázzák, bemutatják. Számomra nem érne meg 100.000 Forint kiadást. Ha van időd, inkább bújd a netet az alapokat keresve, illetve a géped lehetőségeinek is nézz utána, beállítások, stb.

Több cikket tervezek ilyen témában, hogy együtt megtanuljuk a fotózás alapjait.

A legtöbb mai DLSR és MILC gép elég megbízhatóan működik, automatikus beállításokkal is. Miért mennénk bele a részletekbe?

Automatán használva a gépet vedd úgy, hogy ellőttél egy expót (egy képet) és nem fotót. Számos olyan helyzettel fogsz találkozni, ahol az automatikus módot el kell felejteni. Sok csalódásban lesz részed, ha nem tudsz alkalmazkodni a körülményekhez. Piros szemek, szemcsés képek, rózsaszín vonalak, életlen – fakó részek, ismerős?

Kezdjük az alapokkal

Fény, fény, fény. Mindent elmondtam. Oké, nem igazán, de az egész alapja a fény. A fénnyel 3 féleképpen tudsz játszani. Mégpedig:

• Mekkora mértékben engedsz be fényt a szenzornak
• Mennyi ideig engedsz be a szenzornak
• Szoftveres fényérzékenység

Ha már szenzor, beszéljünk róla egy picit.

A fénymennyiséget is információként kezeli a gépünk, mely továbbítja a feldolgozó processzornak. Biztos hallottad már a CCD vagy CMOS kifejezések, vagy legalább olvastad egyszer, mikor gépet vásároltál. Ezek a kamerák érzékelőinek típusai. Az érzékelő és a processzor feldolgozza a nyers képet és RAW fájlba menti (beállíthatjuk a JPEG kép mentését is). Alapvetően a processzor felé egy hibával teli kép megy, amit feldolgoz és a kész képet menti a memóriakártyára. A processzor és a szoftver felismeri a következőket:

• Merre vannak eltűnt, halott pixelek az érzékelőn
• Hol van képzaj
• Hol vannak leképzési hibák
• Ezeket a pontokat mind feldolgozza, javítja.

Expozíció

Az expozíció valójában egy mértékegység, az adott idő alatt egységnyi felületre eső fény és idő szorzata.  Adott fényviszonyok közt három, egymással összefüggő beállítási lehetőség határozza meg a helyes expozíciót, ez a rendelkezésre álló fénytől függően (pl. napszaktól függően, helytől és időtől) más és más ehet:

• Záridő
• Fényérzékenység (ISO)
• Rekesz (Blende)

A helyes expozíció az, amikor kép nem alul vagy felül exponált, azaz nincsenek olyan képpontok, melyek nem vesznek részt a képalkotásban. Ez általános körülményekre vonatkozik, mondjuk egy nappal készült utcai felvételre. Ugye, egy éjszakai felvételnél nyilván nem igaz.

Felülexponálás: ha a felvétel közben, túl sok fény jutott a fényképezőgépbe, vannak olyan fehér pixelek a képen, amelyekben nincs információ, pl. égbolt, fényjáték, stb. Ha nincs információ, akkor azt utólagos korrekcióval sem lehet korrigálni.

Alulexponálás: kevés a bejutó fény, sok a fekete pixel, nappali felvételen tipikusan pl. árnyékok szoktak így megjelenni.

Ezeknek az értékeknek az összefüggése és hatása azért nagyon fontos, mert a kreatív fotózás alapját képezik. Ezek változtatásával tudjuk tudatosan befolyásolni, hogy egy helyzetben milyen látvány hatást szeretnénk elérni, mit és hogyan emelünk ki a fényképen.

Rekesz

A rekesz egy szabályozható nagyságú rés az objektíven belül. Ezzel állíthatjuk, hogy milyen mennyiségű fény jusson át az objektíven keresztül a kamera tükrén át a szenzorig. Az áthaladó fénymennyiség alapvetően befolyásolja az expozíciós értéket.

A rekeszérték vagy rekeszszám azt mutatja, hogy mekkora ez a nyílás. A rekesznek van egyfajta szabványos számrendszere, értéke: 1; 1,4: 2; 2,8; 4; 5,6; 8; 11; 16; 22; 32; 45; 64; 128. Ezt hamar meg tudjuk tanulni, és ha kinézünk magunknak egy illusztrációt, azonnal tudni fogjuk, mekkora érzékre van szükségünk. Ugye minél nagyobb a szám, annál kisebb a lyuk, amelyet jelöl (tehát annál szűkebb lesz, kevesebb fénnyel).

A rekeszérték sok mindentől függ. Például az objektívtől, hogy az mennyire tudja kinyitni vagy összeszűkíteni a blendét (szokjuk ezt a szót is). Függ a zoom (ha zoom objektív) értékétől és a fókusztól is.

A rekesznyílástól függ a mélységélesség is. Minél jobban kinyitjuk a rekeszt, annál kisebb mélységben lesz éles a kép (tehát maga a fő tárgy éles, amíg a mögötte lévő eszközök, tárgyak, életlenek maradnak). Minél szűkebbre állítva pedig nagyobb tartományban, térben lesz éles. Ez sok esetben hasznos és kellő. Vegyünk pár példát. Egy portréhoz általában szinte teljesen nyitott rekesszel érdemes dolgozni (arc, ember éles és a mögötte lévő háttér életlen), míg egy táj fotózásánál lehetőleg szűk blendével.

Záridő

A rekeszt már nagyjából tudjuk mit jelent, ebből adódóan a záridő is hasonló. A záridővel azt tudjuk szabályozni, hogy mennyi ideig jöjjön be a fény, azaz meddig maradjon nyitva a zár.

Minél hosszabb ideig hagyjuk nyitva, annál több fény jut be az objektíven keresztül a szenzorunkhoz. Ha szűkebbre vesszük a zárat, akkor egyes képek készítésénél nagyobb záridőt követelnek maguknak, hogy bejusson a megfelelő fény.

Rövid záridőnél 1/1000 alatt (tehát 1/2000 és 1/4000), egy pillanatra nyílik csak ki a zár, ezt általában bőséges fény mellett ajánlott alkalmazni. Ezzel pedig tű éles képet készítünk, akár mozgó tárgyról. Körülbelül egy ilyet kapunk:

Hosszú záridővel lehet elmosódott képeket készíteni, akár szellemképeket vagy fényjátékokat. 1/125 fölött pedig ajánlott egy állvány használata vagy bármilyen stabil alátámasztás. Erre azért van szükség, mivel tovább van nyitva a zár, „szívja” magába az információt, anyagot és fényt. Ha kézbe, kisebb remegéssel tartjuk ki 1/15-ös záridővel, akkor a készült kép javarész homályos vagy életlen lesz.

Ajánlott mindenképp hosszú záridőt használni állvánnyal és spórolni az ISO-val, sötétebb felvételeknél. Ezzel a következő pontban bővebben kitérek, mivel lesz rá példa, amikor elengedhetetlen a fényegyensúly feljebbvitele. Záridők: 30, 15, 8, 4, 2, 1, 1/2, 1/4, 1/8, 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500, 1/1000, 1/2000 és 1/4000 s (másodperc), Bulb. Utóbbi (bulb), annyit tesz lehetővé, hogy annyit marad nyitva a zár, amíg nyomjuk a fényképezés gombot.

Tehát a záridő is nagyon fontos eleme a felvételeknek. Ugye a nyitva tartás idejét állítjuk. Ebbe szépen bele lehet kavarodni, mert a „nagyobb zársebesség” kifejezés, ha logikusan belegondolunk, kisebb záridőt kéne, hogy jelentsen. (Ha valami nagyobb sebességgel zárul, akkor rövidebb idő alatt záródik be.) De általában mindenki a szám nagyságára gondol, amikor azt mondja, hogy nagyobb vagy kisebb. Szigorúan logikai alapon: nagyobb záridő = kisebb zársebesség = hosszabb ideig van nyitva a zár.

Fényérzékenység (ISO)

Ha bármit is csinálunk a rekesszel és záridővel sötét marad a képünk, akkor egyes esetben jól jön a fényérzékenység állítása. Bár személy szerint én mindenki helyében ezt kerülném, legalábbis a legtöbb esetben. Vannak helyzetek és olyan témák, amikor szükség van rá (asztro-fotózás).

Minél érzékenyebb a fényre az érzékelő, annál kevesebb fényre van szükség a jól exponált képhez. Kevesebb idő is elég a megfelelő megvilágításhoz, márpedig akkor nagyobb mélységélességű (kisebb blendéjű) és rövidebb záridejű képeket készíthetsz.

Ugye, egyszerűbbnek tűnik felvinni az ISO-t? Mutatom mit kapunk, ha felvisszük (jobb oldalt). Bal oldalon pedig az ISO-t lehetőleg kisebb értéken hagyjuk és felvisszük a záridőt.

A digitális gépekben elektromos és szoftveres úton erősítik fel a képérzékelő jelét, ez pedig zajosodáshoz vezet. Persze nagyban függ a fényképezőgép típusától, árától. Ha olcsóbb eszközzel fotózol, akkor sok jóra ne számíts ezen a téren, az abba tett érzékelő zajosabb, mint egy középkategóriás digitális gépé.

Az ISO beállítását ki kell tapasztalni. Ez igazából egy pluszt nyújt, de ahogy írtam túlzásokba nem érdemes esni.

Számtalan oka lehet annak, hogy éppen nem vakuzhatsz, viszont valahogy fényhez kell jutnod, például egy előadáson, állatot vagy csecsemőt fotózva. Ilyenkor emelned kell az ISO-értéket. A baba attól még látszani fog a képen. Ha jó a kép, akkor nem baj, ha van egy kis zaj. Igazából mindig van képzaj, csak nem mindegy, hogy mennyi látszik belőle. Ha sötét a téma, ott szembe tűnőbb, mint ha a hajnali eget örökítenénk meg magasabb ISO-val.

Hiába vonzó a nagy érzékenység, épp az ellentétére érdemes törekedni. Lehetőleg minél alacsonyabb érték mellett fotózzunk, amelyhez még találsz megfelelő blende- és záridő-beállítást. ISO értékek: 100, 200, 400, 800, 1600… A maximális érték gépfüggő.

Ha bármilyen kérdésetek van, tegyétek fel bátran hozzászólásban!