Emlékszem, 2010-et írtunk, mikor a Facebook-ot többen megismerték kis hazánkban. Ekkor még kevésbé volt jelen a szolgáltatás és mellette alapvetően így is rengeteg chat volt jelen a piacon. Ebben az időben még beszélgettek az emberek személyesen, óriási bulikat csaptak és ahol tudtak közösen együtt rótták a várost, falut, tanyát. Ez mára teljesen megváltozott.

Alapvetően a Facebook Messenger és egyéb hasonló chat szolgáltatások teljesen jók és kiválóak. Viszont ennek köszönhetően a személyes kapcsolatok kezdenek megszűnni, eltűnnek a komolyabb érzések és cselekedetek, kiveszik az emberi „valós” érzelem. Véleményem szerint a telefon „függőségnek” is van több szakasza, több fázisa, amiről hamarosan szót is ejtek.

Kezdjük inkább ott, hogy mi a különbség a személyes és chat beszélgetés között

• Személyes: Az emberi kommunikáció alapvető emberi képességekre tanít meg.
• Személyes: Szemtől szembe köszönsz, valószínűleg megpróbál mindenki ilyen esetben igazat mondani. (chat-en bármit lehet mostanság)
• Chat: Az empatikus képességek gyengülése, az önismeret háttérbe szorulása köszönhető.
• Chat: Előnye, hogy akár több emberrel, aki távol lakik tőlünk el tudjuk érni (ingyen) és beszélgethetünk velük.

Nálam asztali gépen és egy ugyanúgy a többi eszközömön be vagyok jelentkezve egyes szolgáltatásokba, melyek „chat”-ként szolgálnak ki. Vegyük példának a Hangouts vagy Facebook Messenger szolgáltatást. Egyszerűen elérek bárkit, illetve engem is. Felpezsdül az élet, jönnek az értesítések, sikít a telefon és érte kell nyúlni.

Talán az lehet sokak számára zavaró, hogy szinte minden kommunikáció már Messengeren folyik. Szerintem a személyes beszélgetés és a chatelés között 90-10 % arányosság van, ami szerintem nagyon nem jó jel a jövőre nézve. Egyes felmérések szerint ez évről évre nő a „chat” javára. Tehát a kommunikáció elsődleges terepét a Messenger hamarosan átveszi teljes mértékben.

Én személy szerint jobb szeretem a személyes kommunikációt, de gondoljatok bele: Összeülni egy kisebb vagy nagyobb társasággal pizzázni és közben egy jót beszélgetni, például arról, hogy mi történt szilveszterkor (persze szokásos jeleneteken kívűl), vagy éppen mi a helyzet a másikkal: megnősült, egyetemre ment, barátnők, gyerekek, fiúk, stb. Emlékszem akkoriban rengeteget tudtunk beszélgetni többekkel, szinte mindenről és nagyon jó érzés töltött el, mikor hazafelé vettem utamat.

Az első barátnőmmel is szinte egész nap együtt voltunk és nem késztetett az, hogy visszaírjak bárkinek. Node, mára fordult a kocka és elég ronda képet fest a valóság.

Horror: Képzeld el, mi lenne, ha egy hétig nem érnéd el a Messengert vagy azt a chat szolgáltatást, amin szoktál „beszélgetni”?

Képzelem, most az mondjátok, hogy „Lazán kibírom, egy hét az nem sok.”. Ez nem így van. Aki nagyon belemélyedt a chatelésbe, ő, ha kibír egy órát anélkül, hogy ránézne írt-e neki valaki, az már nagyon jó pont, de ne fessünk szivárványt a falra.

A Chat használatával mi fog történni velünk? Horror második felvonás.

Ha hiszitek, ha nem, személyiségünk nagyban megváltozik, ha komolyabban chat-re váltunk a személyes beszélgetés helyett. A változás pedig óriási.

• Kisebb lesz a szókincsünk.
• Egyre több idegen szó használata, keverés a magyarral.
• Szó, mondat jelentésének értelmezése már kevésbé megy.
• Lassabban olvasunk.
• Szemünknek nem tesz jót az IPS és TFT kijelző folyamatos nézése, főleg reggel felkelés után, illetve este lefekvés előtt.
• Szmájlik gyakori használata miatt, áttérünk az egy szavas mondatokra, például: lol, ikszdé, vátáfák, fákk, stb. és ezeket a való életben, akár személyes beszélgetés közben is használjuk, pedig nem helyes dolog, legtöbb esetben sértő szó, de fentebbi említésem kitér erre is. Nem ismerjük a jelentését, de használjuk.
• Kevésbé mozdulunk ki otthonról.
• Kis és hétköznapi dolgok is óriásinak tűnnek.

Sherry Turkle, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) pszichológusa szerint komoly változtatásokat kellene véghez vinni, bár ez az embereken múlik. Jelenleg az emberek maga a szolgáltatás, amit a chat programok fejlesztői mozgatnak. Nem kizárt, hogy hamarosan droidok leszünk és nem lesz szükségünk robotokra. Igaz, ha ez bekövetkezik, akkor a robotokra még nagyobb szükségünk lesz.
Turkle szerint: „Beszélgessünk többet, személyesen, társaságban és mentsük, ami menthető!”. Ez elég erős mondatnak tűnik, de nem az.

Hozzuk fel példákat, szerintem sokan magukra ismernek:

Általában pénteken és, vagy szombaton mennek az emberek, főleg a fiatalabbak bulizni, viszont más napokon csak az iskolában vagy munkahelyen találkoznak egymással. A két nap mikor találkoznak, akkor isznak-isznak
A fiúk úgy mennek csajozni, hogy előtte bevágnak pár felest, de ez ugyan úgy igaz a lányokra is.
Hétköznap és vasárnap délután üljünk össze játszani. (nem társasjáték, hanem Online FPS játékokról van szó.)
Bent ültök egy kocsmába és míg te beszélsz, addig a másik telefont nyomkod, ismerős? A legdurvább, amikor barátnőd nyomkod. Létezik sajnos.
Városban a 30 évnél fiatalabbak kezében telefon van és menet közben nyomkodják, ha társaságban mennek buszra, akkor is.

Ne tagadjátok, hogy nem igaz. Így van nem?

Valós történetek

Volt mikor elindultunk egyet sörözni és beszélgetni. Jöttek a haverok és barátnők is, akinek éppen volt. Beültünk, elkezdtük a beszélgetést. Egészen addig kellemes volt és jót nevettünk, amíg néhányan elő nem vették a telefont. Valaki mondta, hogy fontos üzenetet vár, valaki pedig „vissza kell írnom, egy pillanat.”. Le sem tudtak szakadni a nap végéig a telefonról. Egyszer hozzányúltak és vége. Persze volt, akinek éppen sikerült letennie. A nap végén pedig többen közös képet szerettek volna készíteni, hogy azt megosszák Facebook-on vagy egyes szociális oldalakon, miszerint milyen jó nap volt és milyen jót beszélgettünk. Ez szép és jó, csak nem valós, legalábbis legtöbb esetben, aki kirak egy képet, annak több ideje van a képpel foglalkozni, mint a vele szembe ülővel beszélgetni, tartani a kapcsolatot.

Mikor járom utam hazafelé csak annyit látok, hogy itt-ott egy-egy ember és kezében a telefon, nyomkodva lépked a járdán, de szépen lassacskán, nehogy rossz helyre lépjen. Közben ott vannak mellette és mögötte ketten. Az egyik beszél hozzá, a másik pedig úgyszint nyomkodja a telefonját. Gondolom a falnak beszélt, válasz vagy reakció nem minden esetben lehetett.

Letiltalak Messengeren, esetleg Facebook-on és nem beszélünk többet. Ezt sokan eljátsszák. Valószínűleg a másik fél, aki ezt az üzenetet megkapja meg is ilyed, ha akkora „Chat” kocka lett. Ugye?

Nem ír vissza, na ilyenkor mi lehet? Mit csinálhat, megőrülök a kíváncsiságtól, mit csináljak, unatkozom.. Na ilyenkor amúgy tényleg gondok vannak, ha minden másodpercben azt várjuk, hogy írjanak nekünk. Ez semmiképp ne legyen elvárás.

Lájkold a képeim, bejegyzéseim és akkor nagyon jó barátok leszünk. Igen, csak a közösségi oldalon, megy az oda-vissza lájkolás, illetve az egymásnak írogatás. De mi van akkor, ha épp személyesen összefuttok az utcán vagy találkozni szeretnétek egymással? Utóbbi lehet összejön, ha megbeszélitek, viszont ha épp találkoztok az utcán nem biztos, hogy felismeritek egymást vagy éppen köszönnétek egymásnak. Ugye?

Ha nem vagy aktív a Facebook-on, akkor te egy senki vagy. Rengeteg ilyen eset van és ez nagyon szomorú. Régebben az volt a király, ha valaki őrültebb volt a másiknál, nem pedig, hogy milyen „vagány” dolgokat ír ki a közösségi oldalra vagy éppen milyen „jó” profilképe van. No, de attól még a személyiség hol marad? Lehet sík hülye, de bármihez és érzései sincsenek.

„Fú, de nagyon jó csaj/pasi vagy. Tegnap láttalak a buszmegállóba és tetszel, beszélgetünk/járunk?” Erre a válasz általában igen, ha a másik félnek is megfelelően karban van tartva a profilja és legalább egy szintű a beszélgetést folytatott másik személlyel. Ha nincs profilképed vagy éppen sokkal kevesebb tetszést nyilvánítottak ki rá publikusan, akkor bukott ügyed van. De, ha bejön akkor te nagyon ügyes vagy. Igazából itt mindkét fél személyiségét mutatja meg, ami annyit jelent, hogy nincsenek személyiségük. Régen ez úgy ment, hogy odamegy a másik félhez az emberke és ott elmondja neki mit gondol, nem pedig másnap megírja, hogy látta és ingyom-bingyom.

„Szia, merre vagy?” Válasz: „Másik asztalnál ülik, itt mellettetek!”. Ciki, mert ilyen nagyon, de nagyon létezik. Főleg pizzériákban, szórakozóhelyeken, kocsmákban. Egészen addig fel sem ismerik egymást, amíg meg nem mondják a pontos tartózkodási helyüket. Egy álca profilkép alapján előfordulhat, hogy felismerhetők egyesek, viszont javarészt egyesek profilképe és feltöltött képei nem a valóságot mutatják be.

Számos súlyos dolog van, ami miatt háttérbe szorulnak egyes emberi érzések

A beszélgetés tanít meg olyan alapvető emberi dolgokra, mint az intimitás, mások közelsége. Egészen más hatása van például egy szöveges „sajnálómnak”, mint egy élőben elmondott bocsánatkérésnek. Egy közgazdaságtant hallgató egyetemista lány elmesélte, hogy ha a barátjával egy veszekedés után Messengeren békülnek ki, akkor száz százalék, hogy ugyanaz a probléma megint elő fog kerülni. A szöveges „sajnálom” kifejezést ezért inkább mesterséges tűzszünetnek hívják, mert valójában két dolgot fejeznek ki. Egyrészt, hogy legyen vége a konfliktusnak, másrészt viszont azt is, hogy a bocsánatkérő fél nem akar a másik közelében lenni a probléma megoldása közben.

Ez pedig nemcsak párkapcsolatokban kerül elő, hanem például az üzleti életben is, ahol előfordul, hogy valamiért elnézést kell kérni. Akiknek viszont a beszélgetés már eleve nehézség, a szemtől szemben bocsánatkérés szinte megugorhatatlan feladat. „Ha nem tudsz bocsánatot kérni élőben, az olyan, mintha mondjuk tudnál autót vezetni, de nem tudnád, hogy kell hátrafelé menni. Vagyis lényegében nem mondhatjuk, hogy tudsz autót vezetni” - mondja egy kolléga.

Unaloműzés, másik lehetőség

Telefonunkat manapság már nem csak telefonálásra használjuk, igazából mindent elérhetünk rajta, mint egy asztali vagy hordozható számítógépen. Egy teljesen független lehetőség tárul elénk, ha kezünkbe vesszük, azaz megnyílik előttünk a világ. A telefon, a chatelés egy nagyon jó unaloműző dolog, de ha mindig kerüljük azt, hogy unatkozzunk, akkor egyes dolgokra nem is tudunk ráébredni és akár a későbbiekben feladatokat is félbe fogunk hagyni, mert nincs kedvünk annak elvégzésére.

Ha a társaságban töltött idő tartalmasan, másokra odafigyelve telik, akkor nagyobb eséllyel tudjuk az egyedüllétet is tartalmasan, önmagunkra is odafigyelve tölteni. Ugyanez fordítva is igaz: aki jól elvan egyedül, jobban megismeri önmagát, az valószínűbb, hogy társaságban is jobban tud működni.

Odafigyelés, tapintatosság

Társaságban általában mindig egy ember beszél a célközönségnek, így általában nagy figyelemmel tudjuk követni a mondandóját és annak tartalmát. Viszont erre jó ellenpélda a chat, hisz ott egyszerre többen is írhatnak, akár 8-10 ember. Próbálj meg mindenkivel figyelmes lenni és egyszerre egy kisebb időn belül visszaírni. Nem valószínű, hogy így egyben minden menni fog jól.

Egy találkozás vagy összejövetel közben, ha egyesek telefont nyomkodnak lemaradnak sok-sok dologról és akár percek alatt elveszíthetik a fonalat.

Ilyenkor ők kiesnek a társaságból és nem valószínű, hogy kérdéseket ezek után fel tudnak tenni a többieknek, illetve nem tudnak bő szavakkal válaszolni a kérdésekre. Egy-egy szóval elintézik és vége.

Most gondoljatok bele, ugye nehéz valakitől azt kérni, hogy semmi másra ne figyeljen, csak rád. Azt mondani valakinek, örülök, hogy látom, majd megkérni, hogy tegye el a telefonját, hogy beszélgethessünk egy jót. Valamelyest felőled bunkóság is, viszont a másik fél szempontjából is, ha beszélsz és a telefonját nyomkodja. Patt helyzet.

Tökéletesség, képmutatás?

Chat-en képes vagy fogalmazni, többször átnézni az üzenetet, mielőtt elküldenéd. Viszont előfordulhat, hogy addig fogalmazol egy szöveget, míg abba a szivárványt is belevitted és szinte egy valós szó sincs benne. Tökéletes képmutatás. Míg személyes beszélgetés közben egyszerre magadba kell pillanatok alatt megfogalmazni a mondandód és nem tudsz komolyabban hazudni és fényesíteni egyes dolgokon.

Hideg beszélgetés, forró hangulatjelek, matricák

A hangulatjelekkel számos érzést ki tudunk fejezni, viszont ezzel romlik a szókincsünk, kifejezésünk. Az írást is próbáljuk ikonokkal és képekkel helyettesíteni, ami számomra elég morbid. Ennyi erővel elküldök barátnőmnek, feleségemnek egy „gyerek”, „szív”, „maci”, stb.. matricát és ezzel próbálom megmutatni, hogy gyereket szeretnék, szeretem és ott vagyok neki. Nem jobb ezt személyesen hallani? Valószínűleg jobb, mint matricákba és hangulatjelekbe foglalni az érzéseket.

Trollok és Droidok

Trollkodás jelen van a világháló és rajtuk megjelenő magazinok létezése óta. Viszont a sok cseteléssel töltött idő nagyban elősegíti az írás tudatlanságot, illetve azt, hogy észrevegyük mivel sértünk meg egyes embereket vagy éppen mibe kontárkodunk bele oktalanul. Ennek következő szintje a Droiddá alakulás, ami a folyamatos online létet hordozza magával. Tehát vissza kell írnod mindenkinek, illetve újabbnál újabb emberekkel kell beszélned „online” chat-en. Ráadásul írogatnod kell képek, bejegyzések alá, illetve magadról, de bármit, hogy mutasd életben vagy. Mondjuk lehet egyszerűen csak úgy, unatkozol és megosztod például: esik a hó, milyen finomat reggeliztem, jól érzem magam, minden happy, stb.. Az ilyen általános kiírások alapvetően Spam-nak felel meg, melyet robottevékenységnek nevezünk. Ebből adódóan egyesek Droidokká válnak.

Verdikt a végszó

Egyszerűen annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy ne legyetek egész nap online. Kapcsolódjatok ki, beszélgessetek társaságban, néha unatkozzatok is, de ne nyúljatok a telefonért semmiképp. Próbáljátok ki, nagyon hasznos. Lehet egész napos „telefonkúrát” is tartani, annyit hidd el kibírnak ismerőseid, talán még össze is futtok aznap.

Forrás: 444, Hvg, CPMWorld, MIT

Ti mit gondoltok, veletek mi a helyzet? (csakis az igazat, próbálja meg mindenki)