A gyártás, javítás során a gépalkatrészek, a gépszerkezetek alkotó elemeit össze kell építeni. Az alkatrészek egymáshoz rögzítését kötésnek nevezzük.
A kötés létrehozható:
- Anyagzáró kötéssel
- Erőzáró kötéssel
- Alakzáró kötéssel
Anyagzáró kötés
Amikor járulékos anyag hozzáadásával vagy anélkül az alkatrészeket oldhatatlan módon egymáshoz rögzítve egy egységgé építjük össze. pl: hegesztés, forrasztás, ragasztás
Alakkal záró kötés
Amikor az elemek közötti terhelésátadás és kötést az elemek alakja teszi lehetővé. pl: reteszkötés, csapszeg, rögzítő gyűrű.
A kötéseket megkülönböztetjük az oldhatóságuk alapján is:
- oldható
- nem oldható
Oldható kötésekről akkor beszélünk, ha a kötés roncsolás nélkül oldható és a kötőgépelem ismételten alkalmazható a kötés létrehozására.
Lehetnek:
- Csavarkötés
- Szeg és csapszeg kötés
- Ék, retesz és bordástengely kötés
- Kúpos kötés
Csavarok, csavarkötések:
A gépszerkezetek egyik leggyakrabban alkalmazott eleme a csavarból és csavaranyából (orsómenetből és anyagmenetből) álló elempár.
Csavarmenetek
Éles menet: Rendszerint a kötőcsavarokon alkalmazunk. Mozgásátvitelre trapéz-menetű, nagy erők esetén a fűrészmenetű csavarokat használjuk.
Korrózióveszély esetén a zsinórmenet alkalmas:
- jobb menetű, balmenetű, két bekezdésű, több bekezdésű anyagmenet
- méter menet (metrikus menet): a szelvény szöge 60 fokos. A métermenet 2 fajtája a normál és a finom métermenet. Kötőelemeken rendszerint normál métermenet van. (M)
- Whitworth menet: 50-fokos szelvényszög
Kötőcsavarok: hatlapfejű csavar, négylapfejű csavar, kalapácsfejű csavar, kapupánt csavar, süllyesztőfejű csavar.
Csavarbiztosító elemek: rugósalátét (sima, orros), íves és hullámos rugósalátét
Szegkötés: Ezek laza és szilárd kötések megvalósítására pl: csuklók csapjaként vezető vagy központosító elemként, továbbá túlterhelés elleni biztosítóelemként egyaránt használjuk.
Szegek fajtái: hengeres, kúpos, hasított
Ékkötés: Az ékkötéseknél a tengely és az agy felfekvő felületei közötti nyomást a felületeket összefeszítő ék hozza létre. (orros ék, fészkes ék)
Reteszkötés: Nincs lejtésük, mint az ékeknek, vagyis alsó és felső felületük párhuzamos. Alkalmazásuk előnye, hogy sem az agyban, sem a tengelyben nem keltenek sugárirányú nyomófeszültséget. Így a forgó alkatrész és a tengely egytengelyűsége biztosítható. A horony magassága nagyobb, mint a retesz magassága.
Nem oldható kötések: Ha az oldás csak roncsolással valósítható meg.
Ilyen kötések:
- Szegecskötés
- Hegesztett, forrasztott, ragasztott kötés
- Szilárd illesztésű kötés
Szegecskötés: A kötés előállítása módjától és beépítésétől függően:
- Erőzáró
- Alakzáró
A szegecskötések kétféle feladatot látnak el:
- az erőhatások felvételét (pl: acélszerkezeteken)
- tömör zárást (Pl: tartályok esetében)
A szegecsek általában tömör szárral és különböző alakú fejjel készülnek
- félgömbfejű szegecs
- süllyesztett fejű szegecs
- lencsefejű szegecs
- lemezszegecs
- csőszegecs
- popszegecs
A szegecs egymáshoz rögzíti az alkatrészeget és két végén kialakított fej segítségével pedig össze is szorítja (tömör zárást létesít). Az összeszegecselésre szánt elemekbe lyukakat kell készíteni. A furatot mindig 0,5-1mm-rel nagyobbra készítjük a szegecsszár átmérőjénél.
Hegesztett kötés: Kétféle hegesztési módot különböztetünk meg
- Sajtoló
- Ömlesztő
Sajtoló hegesztés: Az összekötendő darabokat fehér izzásig hevítjük, majd erőhatással (pl: sajtolással, kalapácsütésekkel) egymáshoz szorítjuk őket.
Ömlesztő hegesztés: Az összekötendő elemek előkészített anyagát a csatlakozó oldalakon, éleken megolvasztjuk és hozaganyag hozzáadásával az elemeket összekötjük.
- gázhegesztés
- villamos ívhegesztés
A hegesztéssel összekötött felületek hegesztési varrattal kapcsolódnak egymáshoz. A varrat az alkotóelemek megolvadt anyagából és a hegesztőpálca anyagából alakul ki.
Hegesztési kötések fajtái:
- párhuzamos kötés
- átlapolt kötés
- ferde kötés
- sarokkötés
- T-kötés
- kettős T-kötés
- többszörös kötés
- keresztkötés
Leggyakoribb varratfajták:
- tompa varratok: egy síkban illesztett alkatrészek hézagait töltik ki
- sarokvarratok: átlapolt vagy egymásra illesztett alkatrészek kötésére alkalmas
- kettős 1/2V-varrat: merőleges kapcsolatok létesítésére
Forrasztás: A forrasztott kötéseknél alkalmazott kötőanyagok a forraszok. A lágyforraszok olvadáspontja kisebb, mint 300-fok, a keményforraszok olvadáspontja 850-1000 –fok. A forraszok olvadáspontja alacsonyabb, mint az összekötő alapanyagoké.
A 450-fok alatti forrasztás lágyforrasztás, amelyet általában csak kis mechanikai igénybevételnek kitett kötéseknél (pl: hűtőknél, vékonyfalú tartályoknál, konzervdobozoknál) használjuk.
A 450-fok feletti hőmérsékleten létrehozott, keményforrasztott kötések már nagyobb erők átvitelére is alkalmasak (pl: tengely – agy kötésekhez, csapok rögzítéséhez és lemezszerkezetekhez).
Ragasztott kötés: A ragasztásnak számos előnye van. Ezek közül talán az a legfontosabb, hogy egyszerűen és gyorsan elvégezhető, ezért olcsó és gazdaságos. Vékony lemezszerű rétegek legelőnyösebben ragasztással köthetők egymáshoz úgy, hogy a felület sima marad.
Ragasztóanyagok fajtái:
- hőre lágyuló
- hőre keményedő
Szilárd illesztésű kötések: Szilárd illesztésű kötéseknél az alkatrészek illeszkedő méretei között a szerelés előtt túlfedés van. A túlfedés miatt a szerelés csak sugárirányú deformációval lehetséges. A sugárirányú deformáció hatására fellépő sugárirányú erők következtében rugalmas szárítás jön létre, amely lehetővé teszi, hogy a kötés súrlódási erőkkel tengelyirányú erőt, csavaró nyomatékot vagy mindkettőt átvigyen.
Elterjedten alkalmazzák:
- lökésszerű és váltakozó igénybevétel esetén is megfelelő
- a tengelyt nem gyengíti a horony
- jó a kötés központosítása
Sajtolt kötés: A kötés szerelése, a sugárirányú deformáció létrehozása hidegen (szobahőmérsékleten) sajtolással történik.
Zsugor kötés: A szerelés játékkal történik. A túlfedés megszüntetése – vagy a névlegesnél kisebb méretű agyat melegítik fel és az lehűlésekor zsugorodik, vagy pedig tengelycsapot vagy közrefogó elemet hűtik le, amely a szobahőmérsékletre való felmelegítéskor kitágul.
Hozzászólások
-