A napokban számos cikket olvastam az AMOLED kijelzőkről, ráadásul számos régi „história” is ragadt eme fejlesztésre, amely a mai technológiákra már nem egészen igaz, ha éppen ezt állítjuk. Ebben a cikkben megpróbáltam összeszedni minden friss, mai szemmel fontos információt a technológiáról, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.

Az AMOLED története

Az AMOLED technológiát először a SAMSUNG használta fel fogyasztói termékben, melyet elsőként 2010. február 14.-én megjelent Samsung Wave telefonban alkalmaztak.

• Teljes nevén (magyar): aktívmátrix vezérlésű szerves fénykibocsátó diódás
• Teljes nevén (eredeti): Active Matrix Organic Light-Emitting Diode

Első generációs AMOLED kijelzők PenTile szubpixel-elrendezésűek voltak, aminek számos előnye és hátránya is volt.

Ezt követően 2011 január környékén megjelentek a Super AMOLED kijelzők, melyek számos fejlesztést hoztak. „Super AMOLED Plus jelöli a "valódi", vagyis pixelenként három szubpixelt tartalmazó panelt.” Ezeket követően folyamatosan fejlesztették a technológiát.

Az AMOLED fajtái

• PenTile AMOLED
• PenTile Super AMOLED
• Super AMOLED (nothing PenTile)
• Super AMOLED Plus (nothing PenTile)

*A PenTile egy szubpixel elrendezés

Egy kis elektronika az OLED technológiáról

Az OLED technológia olyan, félvezető tulajdonságokkal rendelkező, szerves vegyületeket foglal magában, melyek elektromos gerjesztés hatására, stimulált, vagyis áttételes fénykibocsátásra képesek, külső megvilágítás nélkül. A kibocsátott fény erőssége az alkalmazott szerves anyagtól, színe ezen kívül, az esetlegesen hozzáadott színezőanyagok tulajdonságaitól is függ.

Az OLED-ek két elektróda között elhelyezett vékony, szerves anyagok, melyek elektromos töltés hatására világítanak. Nem csak széles körben alkalmazhatóak, de sokkal kevesebb energiával, így környezetbarát módon működtethetőek. Használatukkal a fénykibocsátó diódáktól (LED-ektől) megszokott, kiváló minőségű megvilágítást érhetünk el. Az OLED technológia lehetővé teszi a hajlékony kijelzők gyártását.

A két ismert vezérlési mód:

• passzív (PMOLED)
• aktív (AMOLED)

Egyértelmű, hogy a jövő az aktív paneleké, a passzívok inkább csak a kezdeti időkben voltak jelen, ráadásul nem is a telefonoknál.

Előnyök

Az Super AMOLED technológiának számos előnye van az LCD technológiával szemben, mint például:

• gyorsabb válaszidő
• szélesebb nézőszög
• alacsonyabb tömeg
• tartósabb kijelző
• jobb energiahatékonyság
• fényerő
• alacsonyabb gyártási költség

Az aktív AMOLED kijelzők frissítési rátája magasabb, mint a passzív kijelzőké, és jóval alacsonyabb az energiaigényük. Az aktív AMOLED ezen tulajdonságai nagy előnyt jelentenek a hordozható elektronikus készülékeknél, ahol az energiaigény döntő tényező az akkumulátor-üzemidő számára. A kijelző energia-felvétele nagyban függ a megjelenített színektől és a kijelző fényerejétől.

Összehasonlításként, egy kereskedelmi FULL HD Super AMOLED kijelző 1,9 wattot fogyaszt, miközben fekete szöveget jelenít meg fehér háttéren, de csupán 0,4 wattot vesz fel, amikor fehér szöveget jelenít meg fekete háttéren.

Az AMOLED kijelzőket rugalmas plasztik hordozófelületbe is lehet integrálni, így lehetővé válik a feltekerhető, rugalmas kijelző gyártása.

Az AMOLED kijelzőkben a szubpixelek maguk bocsátanak ki fényt, nincs tehát háttérvilágítás, mint az LCD kijelzők esetében. Ez azzal jár, hogy a fekete felületek egyáltalán nem fogyasztanak energiát, csupán a kivilágított pixeleknek kell akkutöltöttség, ahogy pár sorral fentebb írtam. A piros, kék és zöld szubpixelek eltérő szerves anyagokból készülnek, karakterisztikáik sok tekintetben különbözőek.

Eleinte azonos fényesség és használat mellett a kék egységek élettartama a legalacsonyabb, fényességükből gyorsabban vesztenek, mint a piros és zöld elemek a PenTile technológiánál.

A Super AMOLED fejlesztése elhozta a fejlesztést, mely piros-zöld illetve piros-kék párok alkotnak egy-egy logikai pixelt, így kímélve a szubpixeleket.

Az elrendezés előnye, hogy azonos névleges felbontás mellett a kék szubpixelek mérete jóval nagyobb lehet, ami sokat javít a képelemek várható élettartamán. A helyzetet tovább javítja, hogy a zöld szubpixelekre az emberi szem sokkal érzékenyebb, mint a piros vagy kék színre, így azok mérete számottevően csökkenthető, a kék elemek mérete pedig ezek rovására is tovább növelhető.

Hátrányok

A PenTile típusokkal számos gond volt pár hónap, év elteltével, mivel köznyelven „beégtek”, ami azt jelenti, hogy a kijelző veszített a pixelsűrűségéből, tehát kiégnek a „pixelek”.

Az PenTile AMOLED kijelzők nehezebben olvashatóak erős napfényben, mint az LCD-kijelzők. A Super AMOLED ezt a problémát a képernyőrétegek közötti rések csökkentésével igyekszik kiküszöbölni. A PenTile AMOLED kijelzőkben használt szerves anyagok idővel lebomlanak, azonban léteznek már olyan technológiák (Super AMOLED), amelyek ellensúlyozzák a bomlási folyamatot, melyet a következő gyártók alkalmaznak:

• HTC
• ZTE
• NOKIA

Tévhitek és magyarázat

Számos tévhit kering még a mai napig is, miszerint:

Az AMOLED az AMOLED technológia, nincsen különbség.

Van, mivel kétféle típus létezik, a PenTile és a Super. A Super egy újabb generáció/fejlesztés, mely számos dologban veri a régebbi típusú PenTile megoldást.

Fél – Egy éven belül beég

Ez a PenTile féle technológiára igaz, viszont használattól és „kitételtől” függ, hogy a kijelző meddig bírja. A beégés pedig nem azt jelenti, hogy nem kapcsol be soha többé a kijelző és „rajta marad az utoljára megjelenített kép, pixel szín”, hanem feszít a sűrűségéből, ami azt jelenti, hogy nem lesz olyan szép, ahhoz képest, amikor vásároltuk a telefont és először használtuk.

Gyors válaszidő miatt rettentő nagy akkumulátor igény

Az AMOLED kijelző nem eszik többet, mint egy Retina vagy TFT kijelző, persze ez használattól és színvilágtól is függ az AMOLED esetében. Ha túl sok világos (leginkább fehér) színt használunk a telefon nyomkodása közben, akkor valószínűleg hamarabb lemerül, tehát nagyobb lesz az energia felvétel igénye.

Könnyen betörik

Az AMOLED mindössze egy vékony „papír” melyen számos szubpixel található, ezt hajlíthatjuk megadott szögekig, viszont sokkal tovább bírja a gyűrődést, mint egy TFT képernyő. A Retinához nem tudom hasonlítani, mivel arról nem tudok sokat.

Az AMOLED kijelzők nagyon pixelesek

Ez például teljesen kizárt, mivel a Super AMOLED-nek van a legnagyobb pixelsűrűsége, persze ez eltérő lehet típustól függően, de általában 300ppi.

Videó

Szubjektív vélemény

Ha nem vásároltam volna Lumia 930-cat, akkor nem foglalkoztatna ennyire a téma, viszont így számos oka volt annak, hogy ez a cikk megfogalmazódjon a fejemben.

Egyelőre meg vagyok elégedve a technológiával, igaz néha jobb szeretem a kevésbé élénk színeket, mivel egy telefon/kijelző nem egy természetes dolog, hanem mesterséges, és nehogy már egy mesterséges „gép” szebb képet adjon, mint maga a természet.

Lehet a cikkben vannak hibák, mivel számomra is friss ez a téma, hozzászólásban ne szidj, hanem mond ki finoman a véleményed, ha hibát találsz, ami számodra nem valós, azt támaszd alá és javítom :)

Források: Wikipédia, PC-szaki.hu, tftpanel.hu, muszeroldal.hu, Hobbielektronika.hu